A növekvő költségekkel szemben a szerverek kihasználtsága alacsony, a felmérések szerint gyakran 10-15% körüli. Ha a kisebb erőforrásigényű alkalmazásokat közös hardverinfrastruktúrára telepítjük, jelentős költségmegtakarítást érhetünk el.

Új típusú rendszermodell
Egy hagyományos rendszermodellben több absztrakciós szint szerepel: hardver és operációs rendszer; Java alkalmazások esetén Java virtuális gép és alkalmazásszerver, illetve maga az alkalmazás. Az elemek ekkor szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Virtualizált környezetben ehhez a modellhez hozzáadunk, egészen pontosan aláadunk egy hypervisor réteget, amely a hardvert virtuális gépekre bontja, lehetővé téve jobb kihasználását, például több operációs rendszer futtatásával vagy az alacsony szintű hívások koordinálásával. A cél ez esetben a hardver és a rajta futó operációs rendszer közti szoros kapcsolat feloldása. A szerverben használatos hardverelemek bővítése vagy cseréje így lényegesen egyszerűbben, a telepített alkalmazások érintése nélkül zajlik. Segítséget kaphatunk akkor is, ha a futtatandó alkalmazás környezete nem kompatibilis az új hardverrel, mert a hypervisor réteg elfedi ezt a különbséget.
A J2EE világban a virtualizáció előnyeit kihasználhatjuk akkor is, ha a hagyományos modellt követve az alkalmazásszervert, a rajta futó alkalmazásokat, illetve szolgáltatásokat virtuális környezetbe telepítjük. Itt azonban szükség van az alkalmazásszerver alapját képező infrastruktúra - például Java virtuális gép és operációs rendszer - telepítésére is. Még a J2EE-platformra épülő alkalmazásszerverek és szolgáltatások is csak az operációs rendszer néhány szolgáltatását használják ki, mint a fájlrendszert, a hálózati, valamint Java virtuális gép futtatási képességet. Más folyamat futtatására nincs szükség, például a többfeladatos képességek és a grafikus felhasználói felület használaton kívül maradnak.

A bonyolultság csökkentése
Az egyik legszínvonalasabb virtualizációs megoldás a BEA megoldása: a WebLogic Server Virtual Edition (WLS-VE) célja a bonyolultság csökkentése. Alkotóelemei a WebLogic alkalmazásszerver, illetve a LiquidVM (LVM) - amely a BEA JRockit virtuális gép speciális, VMware ESX virtualizált környezetre tervezett változata -, összefogja a Java virtuális gép és az operációs rendszer szükséges funkcióit.
A megközelítés rendkívül egyszerű: csökkentjük az alkalmazás-stack rétegeinek számát.
A rendszerben egyetlen futó folyamat van, amely a Java virtuális gépet realizálja. Az alkalmazásszerver futtatásához szükséges szolgáltatások – például a szálkezelés, memóriamenedzsment, fájlrendszer, hálózatkezelés, továbbá a hypervisor réteggel történő kommunikáció – a speciális virtuális gép feladatai közé tartoznak. Nincs memórialapozási technika és hardverfüggő eszközkezelő programok, hiszen ezeket a hypervisor biztosítja. Az OS-réteg nem tartalmaz parancsértelmezőt, és nem képes új programok futtatására. A kihasználatlan szolgáltatások eltávolítása a rendszer biztonságához is hozzájárul, hiszen könnyebb betörés ellen védeni azt a házat, amelyiknek egy ajtaja van, mint amelyiknek ötven.
Mivel a LiquidVM megvalósítja az operációs rendszer feladatainak egy részét, a virtuális gép folyamatához rendelt memóriaterület dinamikusan változtatható. Ha a terhelés nő, az allokált heap területe növekedni fog; ha csökken, a Java szemétgyűjtő mechanizmusának hatékonysága érdekében csökken annak mérete. A maximálisan kihasználható heap mérete is növekszik, 32 bites megvalósítás mellett a szokásos 2 GB helyett 3.5 GB érhető el.
Az ilyen előkonfigurált, előtelepített, illetve az összes szükséges szolgáltatással (beleértve az operációs rendszert is) egybecsomagolt, közvetlenül a hypervisorra telepíthető alkalmazást virtuális eszköznek vagy appliance-nek nevezzük. A hypervisor feladata az életciklus-feladatok biztosítása: a virtuális eszköz indítása, leállítása, felfüggesztése, működésének folytatása. Mivel minden réteg egyetlen elemben összpontosul, csökken a telepítéskor végzendő konfigurációs lépések bonyolultsága, a verziószámok konfliktusának lehetősége, valamint könnyebben biztosítható az egyes rétegek egymáshoz hangolása.
A virtuális eszközök lokális virtuális fájlrendszert látnak, amit felhasználhatnak például a logok és a konfigurációs állományok tárolására. Ez a virtuális fájlrendszer lehet a hypervisor számára elérhető lokális lemezen, vagy valamely hálózati tárolón.
A létező környezetek virtualizálása egyszerű feladat, hiszen a virtuális fájlrendszer felépítése hasonlít a szerverre közvetlenül telepített alkalmazásszerver struktúrájára. A létező domainek konvertálására, telepítésére és a logok elemzésére segédeszközt is kapunk. Kifejezetten hasznos a virtualizációs technológia a nagyvállalati fejlesztői-, illetve tesztkörnyezetekben. A sok hasonló vagy azonos felépítésű tesztkörnyezet telepítése – ami történhet akár klónozással is-, illetve üzemeltetése így jelentősen egyszerűbbé és takarékosabbá válik. A létező alkalmazások módosítására nincs szükség, ezért a technológia bevezetésének költsége csökkenthető, sőt akkor is alkalmazható, ha az éles környezet hagyományos, a tesztkörnyezet pedig virtuális.

Valós eredmények
A virtualizációt nem minden alkalmazás esetén célszerű és lehetséges használni. Amelyek folyamatosan nagy mennyiségű erőforrást igényelnek - például nagy heap méret, intenzív I/O-műveletek, folyamatosan magas CPU-használat - célszerűbb a dedikált hardverre telepíteni. A felmérések szerint az alkalmazások megközelítőleg húsz százaléka esik ebbe a kategóriába.
A virtualizációs megoldások szolgáltatásorientált architektúra esetén is jól használhatók. SOA-környezetben a rendszer terhelése szolgáltatások között oszlik meg, amelyek gyakran képezik összetett szolgáltatások, alkalmazások illetve különféle tartalom-aggregációs technológiák alapját. Ilyen technológiák lehetnek a portálok és a mashupok, amelyek különböző forrásból származó adatokat kombinálnak és jelenítenek meg egy egységes felhasználói felületen (például egy időjárás-térkép, amely a meteorológiai adatokat kombinálja egy térképszolgáltató szolgáltatásával).
A statikus alkalmazástelepítés hátránya, hogy ha az egyik szolgáltatás túlterhelődik, akkor az a teljes mashup működését lassíthatja, a válaszidők megnőnek, de a hardver kihasználtsága nem. Virtualizált környezetben akár futási időben is lehetőségünk van több erőforrást rendelni a terhelés alatt álló szolgáltatáshoz, például a Liquid Operations Control menedzsmenteszköz segítségével. Így ahhoz a szolgáltatáshoz allokálhatunk több CPU-időt vagy memóriaterületet, amelyiknek valóban szüksége van rá, így javítjuk az erőforrások kihasználását, a rendszer teljesítményét, valamint költséget és időt takarítunk meg.