A mindent látó és láttató konzol
Az alkalmazások gyarapodásával az adminisztrátorok száma is nő, ezért az adminisztrátori felületnek fel kell készülnie a csoportos munkavégzésre. A 9-es változatban a konzolt felhasználóbarát felületű portál keretrendszerben alakították ki. A portálfelépítés révén a megjelenítendő információk köre szabványos felületeken keresztül (JSR168, WSRP) kibővíthető, és az alkalmazásokkal együtt szállított alkalmazásspecifikus beállító, monitorozó portletek is beilleszthetők ebbe a felületbe.
A csoportos munkavégzés segíti, hogy az alkalmazásszerver módosítása előtt az adminisztrátor zárolhatja a megfelelő objektumokat, hogy ahhoz más ne férhessen hozzá. A módosításokat összerakja egy csomagba, majd egyetlen mozdulattal végrehajtja őket (tranzakcionális konfigurációváltoztatás). Ezáltal a kiesés minimális, és elkerülhető az inkonzisztens konfiguráció.
A hatékony rendszermenedzsmenthez nélkülözhetetlen a parancssoros interfész. A WebLogic 9-ben egy igen rugalmas szkriptelő eszköz található, a JYTHON szkriptnyelv segítségével programozható WLST (WebLogic Scripting Tool).
Az új kezelőfelület bővített diagnosztikai felületén egyszerűen mérhető az alkalmazások sebessége, kódinstrumentálás segítségével meghatározhatók a szűk keresztmetszetek, eseménytípusonként (event capturing) vagy felhasználóként monitorozható a tranzakciók lefutása. Emellett a WebLogic továbbra is mindenben együttműködik a JMX-szel (Java Management eXtension) és az SNMP-vel.

Önhangoló környezet
Az üzemeltetőknek az egész környezet működését át kell látniuk. A WebLogicban e célból egységesítették és kibővítették a szolgáltatások megfigyelhetőségét, az alkalmazások külön-külön is megfigyelhetők és keretek közzé szoríthatók, sőt az alkalmazásszerver speciális helyzetekhez önállóan is alkalmazkodik. Egységesítették a különböző alrendszerek naplózó szolgáltatásait (JDBC, EJB stb.) és hatékonyabb szűrési, megtekintési és automatikus jelentőfelületet (SNMP, SMTP) hoztak létre. A Workload Management és Self Tuning révén az alkalmazásokhoz, modulokhoz vagy az egész alkalmazásdomainhez határértékeket lehet rendelni - a határérték átlépésekor a szerver csökkenti az adott elemhez tartozó végrehajtási szálak számát, hogy az ne köthessen le minden erőforrást. Ha a beépített automatizmusok nem elegendők, akkor (sok esetben külsős) szakembereknek kell dönteniük. Az ő munkájukat az segíti, hogy a monitorozás eredményei offline is megtekinthetők.
Az ilyen környezetben fontos a magyas rendelkezésre állás; ez hatékony fail-over mechanizmusok révén érhető el. A WebLogic 9-ben a fail-overt már minden J2EE-szolgáltatásra automatizálták.