A komoly nagyvállalati alkalmazásfejlesztések többsége ma már Java nyelven történik. Ez egyrészt jó, mert a Java térhódítását jelzi, másrészt viszont okoz problémát is, mert Magyarországon még mindig nincs elegendő Java-szakember - véli Németh László, az Alerant Rt. technológiai igazgatója. Ez utóbbinak az az oka, hogy a szakemberképzés nem képes lépést tartani a programnyelv dinamikus fejlődésével és terjedésével.
A szakemberhiány, illetve a hiányos Java-tudás magában rejti azt a veszélyt is, hogy barkácsalkalmazások születnek, ahol egy erős és jó technológiát nem a megfelelő módon használnak. Előfordulhat, hogy egy nagyobb feladathoz a Java lehetőségeinek csak 5-10 százalékát használják ki, s az infrastruktúra képességeit újból leprogramozzák. Ez egyrészt azt eredményezi, hogy a szoftver nem kifizetődő, másrészt a stabilitás és a méretezhetőség is kívánnivalókat hagy maga után. A másik tévutat a "verébre ágyúval" effektus jellemzi. Ekkor a legkisebb alkalmazás kifejlesztéséhez is a legkomplexebb eszközkészletet próbálják meg alkalmazni, ám ennek a menedzselhetőség és a karbantarthatóság esik áldozatul.

A fejlesztés problémái
A csapdából kétféleképpen lehet kijutni. Az egyik megoldás az, hogy tanulni kell, és gyakorlatot kell szerezni. A másik lehetőség, hogy a Java-technológia köré csoportosuló gyártók megpróbálják ezt a tudást becsomagolni az eszközeikbe. Azaz olyan környezeteket adnak a fejlesztőknek, amelyben az eszköz mély ismerete nélkül is hatékonyan lehet dolgozni.
Lényegében olyan modellt igyekeznek elterjeszteni a fejlesztésben, amelynek révén kevesebb jól képzett és drága szakemberre lesz szükség. Olyan fejlesztőfelületek állnak ugyanis már rendelkezésre, amelyek - bonyolult parancssorokat, algoritmusokat elfedő, könnyen kezelhető - grafikai elemeinek jóvoltából már kevesebb tudással is viszonylag komplex alkalmazást lehet írni.
Nem kell elfelejteni mindazonáltal, hogy ez nem mindenható eszköz; azaz nincs olyan intelligens környezet, amelyik minden helyzetben mindent megold. Így mégiscsak szükség van tapasztalt szakemberekre, viszont kevesebb munkaórában, hiszen csak az irányvonalakat kell meghatározniuk, illetve áthidalniuk a távolságot a magas szintű elképzeléseik és a bitek között.

Az üzemeltetés
Az idén nyáron megjelenő BEA WebLogic WorkShop 9.0 a teljes nagyvállalati alkalmazásplatform fejlesztőeszköze: képes arra, hogy párhuzamosan, egy csokorba gyűjtve támogassa az alapszintű, egyedi alkalmazásfejlesztést, az alkalmazásintegrációt és a portálfejlesztést, sőt már a tervezési időszakban segíti a programozót jól használható tervek készítésében.
Ha már elkészült egy rendszer, azt üzemeltetni is kell. Ez számos esetben nem egyszerű kérdés, hiszen nem csak arról van szó, hogy bekapcsolunk valamit, és az működik - mutat rá Németh László. A rendszer hangolásakor ugyanis van egy olyan munkafázis - az alkalmazáshangolás -, amelyre a régebbi technológiák nem adtak lehetőséget. Például egy Java-infrastruktúrát lehet úgy paraméterezni, hogy akár több alkalmazást is optimálisan tudjon futtatni, s erre a különböző eszközök szintén adnak támogatást. A Java-alkalmazásszerver jóvoltából a rendszer működése jól nyomon követhető.
A Java mára túljutott az egy évtizeddel ezelőtti divatjelenség mivoltán, lényegében szabványos, stabil környezetté vált, s a gyártók is már törekszenek erre a stabilitásra a különböző alkalmazásszerverek fejlesztésekor, hangolásakor és üzemeltetésekor.
Az üzemeltetés területén a legjelentősebb fejlődés a BEA WebLogic J2EE alkalmazásszerver 9-es verziójában tapasztalható. Az új alkalmazásszerverben olyan magasszintű, üzemeltetést támogató szolgáltatások jelennek meg, mint az önhangolás (self-tuning), egységes, központi diagnosztika, minden J2EE szolgáltatásra kiterjedő automatikus fail-over vagy az automatikus konfigurálást lehetővé tévő szkriptelő környezet.

Skálázhatóság
A Java-alkalmazások lényeges, üzleti előnyt biztosító tulajdonsága, hogy nagyon kicsi és nagyon nagy teljesítményre egyaránt skálázhatók. Ez azért fontos, mert az informatikában minden olyan pénz kidobottnak számít, aminek most nem lehet élvezni a hozadékát. Az egyik legrosszabb beruházás tehát, ha valaki három évre előre megveszi a kiszolgálókat - annyi idő múlva ezek úgyis garantáltan elavulnak. A rendszert mindig azon a szinten kell tartani - költségben és beruházásban egyaránt - amire szükség van, s nem kell olyan eszközöket megvenni, amelyeket pillanatnyilag nem lehet jól kihasználni.

Mártonffy Attila